Írok. Egy pár szót. Nem sokat, mert nem panaszkodom. De panaszkodom....Nem részletesen, mert ez a fejezet már átment itt...Többször is. Süt a nap, de mire kilépek az irodából már nem, hazamegyek, éppen annyit játszhatunk, hogy abba kelljen hagyni, mert vacsorát kell csinálnom, furulyázunk, olvasunk. Vacsorázunk.Gyertyafény és virág van az asztalon, de a kedélyállapotom egy hullámvasút. 10-re elalszanak a gyerekek, én elkezdek tanulni. Semmi lazítás, semmi könnyű kis élet, feszített tempó, hétköznapok. Rossz szót nem is szólhatok, mert semmi okom nincs panaszra. Ha mégis, akkor még bűntudatom és lelkiismeret furdalásom is lesz tőle, mert nem értékelem, ami van. Pedig nagyon értékelem. De úgy szeretnék egy kicsit lassabban élni. Napon bundáskenyeret enni teával. Sétálgatni csak úgy. Vagy csak egyáltalán levegőn lenni, a talpamon lenni, nem a fenekemen. Van, hogy nagyon rosszul viselem. A minap felrúgtam egy kukát. Nem volt benne semmi. Mikor is szedtem volna össze....? Már nem is kicsik a gyerekeim, mikor gyönyörködjek bennük? A pszichológia, amit annyira szeretnék, és a múlt félévben azt hittem nagyon sok, most azt gondolom, megtanulhatatlanul, brutálisan sok. 300 oldal egy tételhez. Van amihez csak angol anyag. Még a tételt összerakni is kegyetlenül rengeteg...megtanulni esélyem sincs. Küzdök még egy kicsit, de nincsenek illúzióim. A munkahelyemen forr a levegő...

A gyerekek okosak és Léna már jógára is akar járni a meglévők mellett, Ákos is annyi mindenre jár, mert szeretne...Ez csodálatos. Színesek és sokrétűek, bárcsak lehetnék velük többet.

Az építkezéshez beszereztük vérrérel verítékkel a 16 további papírt (ami egy magyar népmese a hivatalok 8-12 óráig tartó ügyfélfogadása mellett), majd aznap, amikor az utolsó  papírt vártuk, kiderült, hogy új rendelet van március 15-től, így ezek nem fognak kelleni. Sebaj, pár hónap. Slow down. Most várjuk az értékbecslőt újra. Ha kijön, és megállapítja, hogy a házhoz nem nyúltunk, akkor rá lehetne költeni a meglévő tőkét. Nyilván tavasszal, nyáron nem lesz már generálkivitelező, aki szóba állna velünk. Pár millió forint úgyis csak arra lenne elég, hogy leszedjék a tetőt, akkor pedig megint az értékbecslőt kell várni, a további pénzek folyósításához. Motiváló. Kézzelfogható cél. Nagyjából így.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.