Olyan régen nem írtam. Nincs egy ici-pici időm sem. Nyomasztó....A munkahelyem egy rémálom, soha ilyen borzasztó nem volt még...Az új gazdasági igazgatónak felnyomott két kolléganőm, és ennek fenekestül iszom a levét....Nem tudom meddig...
Túlélés van ez egyik síkon, a másikon nincs tető 3 hete...
Bár a gyerekek élvezik...
Bal oldalon látszik egy "csúszda" a tetőről, ami persze nem csúszda, de a gyerekek annak használják, ami azért is nagyszerű, mert legalább nem hiába van áll a kertben. Az emberek ugyanis lebontották a tetőt, és egy hét után aranykezű Janika elment nyaralni, úgyhogy most két hete Janika és tető nélkül vagyunk. Bár lefóliázták a tetőt, de azért a rendes viharokat nem bírja, úgyhogy egyik reggel - munkahelyi terrorom csúcsán - úgy jöttünk el (nem léshetek), hogy 3 helyen csordogált be a víz a házba. Amikor hazaértünk, nyilvánvaló volt, hogy próbálták rendbehozni a lakást, de az ágyunk, a matracunk, nyilván az ágyneműl, a kanapé, Léna emelete az ágyon - minden tiszt víz volt. Az asztalon a mécsestartókban állt a víz. És ázott ház szag volt, noch dazu. Azóta megszáradtunk. Jövő héten jön a biztosító és Aranykezű Janika. Június 30. az első ütem határideje, aztán jön a kiszámíthatatlan banki utalás, majd még három ütem....
Közben Tomit elhívták egy másik bankba, olyan szépen, olyan kedvesen, hogy ellenállhatatlan volt. Itt közben már annyit dolgozott, hogy szerintem ennél többet nem lehet, de legalább kifizették, minden túlóráját, ami töménytelen volt, kéthetente ügyeletes volt két hétig, de normálisak voltak a kollégái és nem bántott senki senkit. Én ezt mennyire értékelném most. Most legalább egy kicsit közelebb lesz Szentendréhez, nincs ügyelet, többet keres, és itt is olyan szeretettel várják.
A hétvégék és az esték közben olyan jók. Egy másik világ....
Csak nehéz odajutni....
Nagyon megdolgozunk érte...De akkor olyan jó....
Tudom, hogy hihetetlen, de Léna tud a talpán járni. Csak kézen sokkal jobban szeret. Ő inkább így közlekedik.
Tényleg olyan, mintha a paradicsomban laknánk...
Csak az a napi tíz óra ami nem errefelé van....hanem pont a másik irányban...
Még teniszezünk is...És lovagolunk is...
Meg sok minden más...Nekem az egyetem, az első nem átmenő jegy....És még négy vizsgám van egymás utáni napokon....Kb. 60 tétel. Azt hiszem inkább 70. Pfff.
Ez a Bulgakovban Bagdy Emőkével...
Azt hiszem ez a vizsgám nem sikerült...
Pedig olyan szívesen tanulnék többet, de így este 10-től már nem sok erő marad bennem...
A közelgő 40. szülinapunk pedig készül...Tahiban, augusztusban az Őrház BBQ-ban....
Közben volt igazi osztálykirándulás, már Ákosnak is ottalvós, Lénának 2 éjszaka. Elutaztak egy napra Semmeringre a szüleimmel vonatozni, libegőzni, csokizni, kirándulni, amiről nem tudok képet feltölteni, mert a "file nem felel meg a formai követelményeknek".
Sok minden, aztán jött ez a péntek. Léna az elsőáldozásra készülvén pénteken gyónt először. Ez nem volt egyszerű, mert eleve hatalmas gondjaim vannak azzal, hogy egy 9,5 éves kislány bűnös. Szerintem nem az. Maximum nem fogad szót és szivatja a testvérét, de nagyon messze van a bűntől. Pedig tüneményes hittan tanárnője van, nem lehet nála jobb, de azért jó sok mindent helyre kellett tenni.
Majd elindultunk az elsős családi napra, ahol a cél előtt a Postás strandnál Ákos beleakadt az út mentán egy kőfalba és igen gyorsan ment. Egy hatalmasat esett a biciklivel, bár azonnal felállt, de azon túl, hogy tiszta seb és felszakadt az álla, folyt a füléből a vér....Feltételeztem, hogy ez nem jó, így egy apuka ott bevitt bennünket a szentendrei traumatológiára, ahol felmerült az agyalapi törés gyanúja, így azt javasolták, hogy induljak el vele a János Kórházba. A kocsi otthon volt, az kiderült, hogy sürgős az ügy, így hívtam egy mentőt, hogy konzultáljak velük, mert úgy éreztem, hogy péntek délután nem fogok tudni elég gyorsan átvágni a városon a csodálatos kis tetőablakos Renault-kal...Szóval jöttek. Szirénáztunk, mentünk. Országos Baleseti Sebészet, Fiume út. Tömeg. Hatalmas tömeg, de azt tudzam, hogy mentővel előre vesznek. Meg gyerek is. Gyerek az bőven volt. Amennyire nem volt cuki (velem) a mentős (Ákossal igen), annyira nagyon-nagyon kedvesek voltak az itteni orvosok. El akarták kerülni a CT-t, mert nagyon nagy a sugárzés, különösen egy ekkora gyereknek. Az egyetlen járható út az volt, ha sikerül szerezni egy fülészt, aki kizárhatná a koponyasérülést. Fölvettek minket az osztályra, addigra megjött Tomi, Lencsit az elsős családi napon Hajniék szárnyuk alá vették, biciklimet más, rengeteg sms, e-mail, minden....És végül a cuki, ifjú fülész megjött. Kukucskált, megvizsgálta, és a dobhártyán túl nem volt vér, csak innen. Tehát csak a fül hallójárata sérült, amit összetört az állkapcsa, ahogy arra ráesett. A fél százalék, hogy hazamehetünk....Rég voltunk ilyen boldogok....Ákos egy hős volt, egy könnycsepp nélkül állta a sarat, a mentőben majdnem elaludt (de jó eséllyel egy kis agyrázkódás is benne lehetett). De hős ott minden gyerek....Tényleg. Hős ott minden gyerek.
A csodával határos módon másnap reggel 10-kor mindkét gyerekünk színpadon volt. Az egyik kötéssel. 
És mindezt megcsinálták még vasárnap reggel is gyönyörűen. Közben pedig kis tiszta lelkű kislányunk elsőáldozott, ami szintén nagyon szép volt. Különösen az volt jó sírós, amikor az egyik szülő megáldotta a gyerekét. Úgy szeretnék még erről fotót, de most nem jön össze....
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek