Ez a csodálatos zebegényi hétvége úgy kellett, mint egy falat kenyér. E gyerekek voltak a nyáron sokfelé (Balatonon, Görögörszágban, mindjárt teszek fel képet), de nekünk ínséges volt ez a nyár. Kurta kis szépséges Balatonok, építkezés, amivel nincs is semmi baj (bár olyan gyorsan haladunk, mintha apró Barbie baba kezecskék építenék a házat, már volt minden, ami lehetett....elromlott a kocsi, beteg lett, rosszul lett, másnapos lett, születés, halál, minden...Nyilván több helyen dolgoznak egyszerre, pedig én kifejezettem kedvelem őket, bárcsak többet látnák a dolgos kis kezeiket.)

Miután pedig már tényleg csak dobozok között lakunk, már asztalunk sincs, így kellett egy ház....És ez a ház...A mennyország kapuja. Mesebeli zugocska a Börzsöny szélén, az utolsó ház Zebegényben...Tökéletes béke, langyos napsütés, dézsában fürdés négyen, szalonnasütés, társasjáték, nagy mesélések, gördeszkázás a füvön....

http://www.naphegyvendeghaz.hu/ 

Ez a nyugalom maga. Csak azt tudom mondani, hogy még! még! még!

Meg a Szőnyi Ház:

Megpróbálom folytatni, most muszáj mennem!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.